Varga Irén: Tücsökzene
 |
| © Császár Mihály illusztrációja |
|
Tücsök Ödön ült egy kövön
minden héten csütörtökön.
Tanakodott, mit is játsszon,
hegedűn ám, nem gitáron!
Holnap lesz a koncert megint,
és a karmester majd beint.
Mibe kezdjen akkor bele?
Főhetett az agyveleje!
Minden héten ez a nóta:
írjon egy dalt virradóra.
- Nem megy, nem tehetek róla!
Hogy menne ez parancsszóra?!
Mi eszembe jut: lekottázni,
dallamokat fabrikálni.
Szörnyű ez, de be kell látni:
nem lehet így komponálni!
Pedig nagy hírnévre vágyott,
amilyet még sose látott,
hogy elhagyja ezt a várost,
s bejárja a nagyvilágot.
Gondolkodott, mihez kezdjen,
Hegedűjén mit nyekegjen?
Addig-addig tanakodott,
hogy már lassan hajnalodott.
Szomorú lett nagyon Ödön,
alig látott át a ködön,
ami közben lassan leszállt,
nedvesítve az út porát.
Orrlógatva indult haza,
szembe jött az úton Zaza.
Ödönben meg dúlt a csata:
- Bosszantó, hogy ilyen laza!
Zaza nem volt ám akárki!
Ismerheti őt itt bárki:
operában lehet látni,
zenészeket instruálni.
Úgy döntött a tücsök végül,
Zazát hívja segítségül.
Sok jó magot eleségül
felajánlott fizetségül.
Elkezdődött hát a munka,
hangjegy került a papírra.
Elkészült az első strófa,
Ödön pedig eldúdolta.
- Véleményem miért tagadjam,
kicsit furcsa ez a dallam.
Biztos jó lesz majd nyitánynak?
Fülbemászón szépet várnak!
- Ne izgulj már annyit, Ödön!
Karriered úgy meglököm,
nem ülsz többet itt a kövön.
Dicséred majd az üstököm!
Zaza ezzel búcsút intett,
- Vár még rám egy hangya kvintett!
A dolgát itt elvégezte,
fizetségét zsebre tette.
Ödön pedig azt remélte,
híres lehet ő is végre.
Másnap vitte új zenéjét,
várta ám, hogy megdicsérjék!
- Hoztam ezt a kottát, Mester!
Szerepelhet minden hangszer.
Várom ám a véleményed!
Hallottál már ilyen szépet?
- Nem mondanám, hogy észbontó…
Hegedűvel játszva pont jó,
de hiányoznak akkordok,
ezen nagyon aggódok!
- Ugyan, kérlek! Hidd el, Mester,
feleslegesen kötekszel!
Csodálatos ez a dallam,
alig várom már, hogy halljam!
Vállat vont a jó karmester,
vezényel ő, hogyha ez kell.
A pálcáját elővette:
kezdődjék hát el az este!
Eljátszottak minden hangot,
elárasztva a színpadot.
De hiába vártak tapsot,
a közönség eloldalgott.
Nem lett siker ez az este,
más tollával ékeskedve.
Ödön el volt keseredve,
nagyravágyás lett a veszte.
Fizetett, hogy híres legyen,
most meg aztán nincs mit egyen.
Jól elhúzták a nótáját,
szedhette a sátorfáját.
Családjához hazavonult,
bánatában csápja konyult.
Meglátták őt a rokonok:
- Ödön, ne légy már ily konok!
Húzzál nótát inkább nekünk,
attól lesz csak jó a kedvünk.
Sokkal jobb lesz neked velünk,
vidáman fog telni telünk!
Felesége minden este
vigasztalta kedveskedve.
Vissza is tért életkedve,
s együtt járnak hangversenyre.
