A fecsegő poszáta

Varga Irén: A fecsegő poszáta

© Császár Mihály illusztrációja

Délvidéki erdőségben
madárzsivaj száll a szélben.
Gabriella egy poszáta,
nemrég kelt ki a tojása.

Fiókája, kis Levente
egyből mondani is kezdte
a magáét dalát fújva,
félszegen anyjához bújva.

Telt az idő, nőtt is Levi,
csicseregni bátran meri,
mindazt, mi csak jut eszébe,
mindenről van véleménye.

Így kezdte meg az iskolát,
de nem várta ki a sorát,
hogy a tanár őt kérdezze,
beszélni kell, úgy érezte.

Dumcsi, csevej, terefere,
főhetett a tanár feje,
hogyan csinál ebből csendet,
mielőtt a csengő csenget.

Behívatta a szülőket,
Kérdezgetni kezdte őket:
- Otthon mit csinál a gyerek?
- Amit máskor: trécsel, cseveg.

- Mondják, mindig ennyit beszél?
- Csak akkor, ha nincsen veszély.
- Na de mégis, mikor csendes?
- Álmában, csak szárnya verdes.

- Na de mi lesz így belőle?
- Ezt kérdezzük meg inkább tőle.
Behívták hát a csemetét,
s kérték, mondja el a tervét.

Levi nem jött ám zavarba,
belekezdett nagy hadarva.
Felsorolt egy tucat szakmát,
mosolyra húzva az ajkát.

- Lehetek majd szinte bármi,
korai még kitalálni.
Mesemondó, politikus,
híradós vagy filmkritikus.

Egy a fontos: legyen bármi,
tudjak sokat diskurálni!



Ez a vers Levente számára készült versmondó versenyre.