Varga Irén: Róka-móka
 |
| © Császár Mihály illusztrációja |
Született egy róka lányka,
úgy hívták hogy Emese.
Olyan ravasz volt a drága,
nem állt jól a szeme se.
Ahogy szépen növekedett,
rosszaságra törekedett,
mindenkivel kötekedett,
huncut tervet szövögetett.
Anyukája a fejét fogta,
lánya folyton bosszantotta.
Rosszalkodott, ahogy szokta,
játékait elrontotta.
Tanárait felhergelte,
helyben ülést nem szerette.
Nem hallgatott józan szóra,
így kiáltott a kis róka:
- Az lenne a jó kis móka,
ha kiszaladnánk mind a hóba.
Hancúroznánk, hemperegnénk,
uzsonnánkat mind megennénk!
Ki is szaladt mindjárt rögtön,
s megbotlott egy nagy farönkön.
Megütötte kicsi lábát,
elszaggatta kabátkáját.
Ázott-fázott, könnye hullott,
Kabátján a szél behúzott.
Bánatosan haza kullog,
Anyja morcos, mint egy buldog.
Meglátván a csemetéjét,
jól leszidta Emeséjét,
ki behúzta a fülét, farkát,
úgy hallgatta anyukáját.
Meg is fázott már másnapra,
anyukája betakarta,
melengette, babusgatta,
kicsi lányát ápolgatta.
Meggyógyult a róka lányka,
rosszaságát szánta-bánta,
s nem volt neki egyéb vágya:
szeresse az anyukája!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése