2018. július 22.

Horgász lecke

Varga Irén: Horgász lecke

© Császár Mihály illusztrációja

Hegyek között kis tavacska,
abban lakik sok halacska.
Van belőlük jó sok fajta,
szószólójuk Harcsa Marcsa.

Egyik szombat délutánon
fény szűrődött át a fákon,
s észrevette Márna Márton,
horgász van a láthatáron.

Úszott is nagy sebbel-lobbal,
riadót fújt, és jó okkal.
Volt ő már itt nagy zsákokkal,
szatyrokkal és dobozokkal.

Itt hagyta a vízben őket,
felbosszantva a süllőket,
mérges lett a ponty és csuka:
- Hisz ez egy tó, és nem kuka!

Ha egy probléma felmerült,
a haltanács összeült,
az ügy végére pont került,
és még az ég is felderült.

Az elnökük volt Magdolna,
ki egy elegáns angolna,
korát tekintve matróna,
de nem volt, ki ezt felrója.

Így is történt, összegyűltek,
szép sorokban mind leültek.
Az elnöknő így szólt: - Csendet!
Hogy tegyünk a tóban rendet?

Sok halacska mind szót kapott,
vitáztak is majd' fél napot.
Ennek Marcsa gátat szabott:
- Dolgozzunk ki javaslatot!

Márton így szólt: - Nincs ez jól így,
kell a bajra lelni gyógyírt.
Ne legyünk, ki levét issza,
én azt mondom, vágjunk vissza!

Aki ott volt, egyetértett,
hisz a pecás szabályt sértett.
Tanácstalan nézett amur,
amit érzett nem volt l'amour.

- Na de mégis mit csináljunk?
Ezentúl majd őrt kell álljunk?
Marcsa így szólt: - Várjunk, várjunk!
Nem kell semmit kitaláljunk!

Mit bedobtak, adjuk vissza,
így lesz csak a tavunk tiszta.
Ne kapjuk ma be a csalit,
leckéztessük meg a palit!

Amit bedobott a tóba,
Akasszuk fel a horogra.
Fogja azt ki a kukaccal,
bámulhat majd buta arccal!

Mogorván nézett a busa,
csábította kukac húsa.
Sóhajtott a dévérkeszeg:
- Én már így is alig eszek!

Az elnök kért végül csendet,
csitítva a kedélyeket.
- Bár nem ért mindenki egyet,
vessük azért be, mint fegyvert.

Az ülést most feloszlatom,
Dolgozzunk a feladaton!
Meg is indult a nagy halraj,
összetartott minden halfaj.

Horogra akadt sok szemét,
bántotta a horgász szemét.
Ezután ha volt is kapás,
nem volt más, mint újabb csapás.

Nem fogott mást, csupán lomot,
mindent, mi már ütött-kopott:
lyukas bakancs, traktor gumi,
rongyos ruhák, törött cumi.

Ezzel töltve el az estét,
fáradtan vonszolta testét.
Meg is tanulta a leckét:
Ne szennyezze környezetét.

Többé nem lesz ilyen csacska,
boldog volt a sok halacska.
Ünnepnap lett ez a tónál,
többet ért ez minden szónál.

2018. július 16.

Dinó névadó

Varga Irén: Dinó névadó

© Császár Mihály illusztrációja
Történt egyszer réges-régen,
még ősmadár szállt az égen,
s a fű is más volt még a réten,
dinó tojás kelt ki éppen.

Előbújt a dinó kislány,
anyja Klára, apja István.
Végignéztek a névlistán,
Gondban voltak, látszott tisztán.

Hogy nevezzék? Ment a vita.
Apja így szólt: - Legyen Rita.
- Ugyan, kérlek, hagyd el, István,
Rita nincs is fenn a listán!

- Megint ez a fránya lista!
Rita nem jó? Legyen Kinga.
- Megmondtam, hogy legyen Nóra.
- Mint az anyád? Szót se róla!

- Akkor mit szólsz ahhoz: Sára?
- Hát az biztos ki van zárva!
- Ne légy ilyen makacs, Pista!
Hadd nézzem csak, hol a lista?

S így folytatva ezt a vitát,
Minden névben leltek hibát.
Morogtak és berzenkedtek,
Végül szinte berekedtek.

Megejtvén a látogatást
megjött közben a nagy család,
megnézni a dinó babát,
megtöltötték a kis lakást.

- Nem értjük e ricsaj okát.
Miért lármázzák fel a babát?
Az ok hamar kitudódott:
Hogy nevezzék az utódot?

Sok rokontól jött sok ötlet,
Okoskodtak egyre többet.
Úgy győzködte őket Böbe,
Ki is jött az epeköve.

Hiszen apró csecsemőcske!
A nyakában egy előke,
a haja meg milyen szőke!
Szép név lenne az Emőke.

Gyerekekkel nem volt dolga,
Maris tanti így ezt mondta:
- Most is lám az ágyat nyomja,
ez a gyerek legyen Olga!

Sorolták csak a sok nevet,
Kedvencekhez tettek jelet.
Klára végül sóhajt egyet:
- Mind kihalunk, mire meglesz!

István erre: - Ugyan, Klári!
Nem kell túldramatizálni!
Előbb-utóbb lesz majd neve.
Hidd el, boldog is lesz vele.

De hiába hitte István,
végigszaladva a listán
nevet kaphat majd a kislány.
Nem fog menni, látszott tisztán.

A sok dinó nézett: - Nini!,
ha nem hallja, el sem hiszi,
megszólalt az icipici:
- Az én nevem Dinó Mici.

Megjegyezte egy jó barát:
- Látják ezt a csöpp kis babát?
Elnevezte saját magát,
megoldva a család baját.

Így esett hát, kérem szépen,
midőn felhő szállt az égen,
s dinók játszottak a réten.
Régen volt már, nagyon régen...

2018. július 3.

A nagy réparablás

Varga Irén: A nagy réparablás

© Császár Mihály illusztrációja

Mező végén a pusztában
nyuszi anyó élt egy házban.
Szíve-lelke csupa tréfa,
ilyen volt ő: Bolyhos Éva.

Mindig sokat viccelődött,
mindenkivel élcelődött,
mások után leskelődött,
lódított és heccelődött.

Egyszer aztán egy szép napon,
Éva árult a piacon,
közben tanakodott azon:
Mi lesz ebből, mennyi haszon?

Onnan este hazatérve
nyitva volt az ajtó résre.
Bekukucskált, kicsit félve,
s látta, hogy őt nagy baj érte.

Rendőrt hívott azon nyomban
s elmondta a telefonban:
- Betörő járt hajlékomban,
Jöjjenek ki, de rohamban!

Tomi hadnagy volt bent éppen,
ő már nem hitt a mesékben.
- Viccelődik, kedves néne?
Tréfa-répa volt ebédre?

Felhergelte ezzel Évát:
- Félretéve minden tréfát,
értsd meg Tomi a problémát:
míg én hordtam a portékát,

erre jártak zsivány hordák,
házacskámat kifosztották,
répáimat mind elhordták,
a vetést is letaposták.

Jön is Tomi, szirénázva,
ereszkedik négykézlábra,
nyomot keres csúszva-mászva,
hogy a tettest megtalálja.

- Az a helyzet Éva néni,
nincsen itt miről beszélni.
Nem találtam túl sok nyomot,
mit a tettes hátra hagyott.

Éhes sáska horda tette,
A répákat mind megette,
Káposztákat lelegelte,
A nyomokat eltüntette.

Kezdődhet a takarítás,
adok is majd erről írást.
Felesleges most a sírás!
Tetszett kötni biztosítást?

- Kötöttem én, de mi haszna?
Nem vihetem a piacra!
Itt maradok szomjan-éhen,
vízen és száraz kenyéren.

Szörnyű ez és hihetetlen,
feldolgozni lehetetlen!
A rendőrség tehetetlen,
a bánatom feneketlen.

- Nem kell néne ez a dráma,
minden jó lesz, majd meglátja!
Szomszédjai mind szeretik,
megitatják, megetetik.

Figyeljen csak, és meglátja,
milyen sok a jó barátja!
Nézett Éva fejcsóválva,
kétkedőn a csodát várva.

Jött is hamar a sok szomszéd,
fazekakat hoztak, s kondért,
répával megrakott kordét,
megpúpozva arra sok fért.

Segítettek mind a nyuszik,
bátrak és az alamuszik.
Rendeztek egy jó nagy bulit,
nem csináltak ramazúrit.

Megnyugodott végre, végre,
nem üldözte éhség réme.
Hálálkodott Éva néne,
nyuszi-puszit kaptak érte.