A nagy réparablás

Varga Irén: A nagy réparablás

© Császár Mihály illusztrációja

Mező végén a pusztában

nyuszi anyó élt egy házban.

Szíve-lelke csupa tréfa,

ilyen volt ő: Bolyhos Éva.

Mindig sokat viccelődött,

mindenkivel élcelődött,

mások után leskelődött,

lódított és heccelődött.

Egyszer aztán egy szép napon,

Éva árult a piacon,

közben tanakodott azon:

Mi lesz ebből, mennyi haszon?

Onnan este hazatérve

nyitva volt az ajtó résre.

Bekukucskált, kicsit félve,

s látta, hogy őt nagy baj érte.

Rendőrt hívott azon nyomban

s elmondta a telefonban:

- Betörő járt hajlékomban,

Jöjjenek ki, de rohamban!

Tomi hadnagy volt bent éppen,

ő már nem hitt a mesékben.

- Viccelődik, kedves néne?

Tréfa-répa volt ebédre?

Felhergelte ezzel Évát:

- Félretéve minden tréfát,

értsd meg Tomi a problémát:

míg én hordtam a portékát,

erre jártak zsivány hordák,

házacskámat kifosztották,

répáimat mind elhordták,

a vetést is letaposták.

Jön is Tomi, szirénázva,

ereszkedik négykézlábra,

nyomot keres csúszva-mászva,

hogy a tettest megtalálja.

- Az a helyzet Éva néni,

nincsen itt miről beszélni.

Nem találtam túl sok nyomot,

mit a tettes hátra hagyott.

Éhes sáska horda tette,
A répákat mind megette,
Káposztákat lelegelte,
A nyomokat eltüntette.

Kezdődhet a takarítás,

adok is majd erről írást.

Felesleges most a sírás!

Tetszett kötni biztosítást?

- Kötöttem én, de mi haszna?

Nem vihetem a piacra!

Itt maradok szomjan-éhen,

vízen és száraz kenyéren.

Szörnyű ez és hihetetlen,

feldolgozni lehetetlen!

A rendőrség tehetetlen,

a bánatom feneketlen.

- Nem kell néne ez a dráma,

minden jó lesz, majd meglátja!

Szomszédjai mind szeretik,

megitatják, megetetik.

Figyeljen csak, és meglátja,

milyen sok a jó barátja!

Nézett Éva fejcsóválva,

kétkedőn a csodát várva.

Jött is hamar a sok szomszéd,

fazekakat hoztak, s kondért,

répával megrakott kordét,

megpúpozva arra sok fért.

Segítettek mind a nyuszik,

bátrak és az alamuszik.

Rendeztek egy jó nagy bulit,

nem csináltak ramazúrit.

Megnyugodott végre, végre,

nem üldözte éhség réme.

Hálálkodott Éva néne,

nyuszi-puszit kaptak érte.