2018. június 23.

Tücsökzene

Varga Irén: Tücsökzene

© Császár Mihály illusztrációja
Tücsök Ödön ült egy kövön
minden héten csütörtökön.
Tanakodott, mit is játsszon,
hegedűn ám, nem gitáron!

Holnap lesz a koncert megint,
és a karmester majd beint.
Mibe kezdjen akkor bele?
Főhetett az agyveleje!

Minden héten ez a nóta:
írjon egy dalt virradóra.
- Nem megy, nem tehetek róla!
Hogy menne ez parancsszóra?!

Mi eszembe jut: lekottázni,
dallamokat fabrikálni.
Szörnyű ez, de be kell látni:
nem lehet így komponálni!

Pedig nagy hírnévre vágyott,
amilyet még sose látott,
hogy elhagyja ezt a várost,
s bejárja a nagyvilágot.

Gondolkodott, mihez kezdjen,
Hegedűjén mit nyekegjen?
Addig-addig tanakodott,
hogy már lassan hajnalodott.

Szomorú lett nagyon Ödön,
alig látott át a ködön,
ami közben lassan leszállt,
nedvesítve az út porát.

Orrlógatva indult haza,
szembe jött az úton Zaza.
Ödönben meg dúlt a csata:
- Bosszantó, hogy ilyen laza!

Zaza nem volt ám akárki!
Ismerheti őt itt bárki:
operában lehet látni,
zenészeket instruálni.

Úgy döntött a tücsök végül,
Zazát hívja segítségül.
Sok jó magot eleségül
felajánlott fizetségül.

Elkezdődött hát a munka,
hangjegy került a papírra.
Elkészült az első strófa,
Ödön pedig eldúdolta.

- Véleményem miért tagadjam,
kicsit furcsa ez a dallam.
Biztos jó lesz majd nyitánynak?
Fülbemászón szépet várnak!

- Ne izgulj már annyit, Ödön!
Karriered úgy meglököm,
nem ülsz többet itt a kövön.
Dicséred majd az üstököm!

Zaza ezzel búcsút intett,
- Vár még rám egy hangya kvintett!
A dolgát itt elvégezte,
fizetségét zsebre tette.

Ödön pedig azt remélte,
híres lehet ő is végre.
Másnap vitte új zenéjét,
várta ám, hogy megdicsérjék!

- Hoztam ezt a kottát, Mester!
Szerepelhet minden hangszer.
Várom ám a véleményed!
Hallottál már ilyen szépet?

- Nem mondanám, hogy észbontó…
Hegedűvel játszva pont jó,
de hiányoznak akkordok,
ezen nagyon aggódok!

- Ugyan, kérlek! Hidd el, Mester,
feleslegesen kötekszel!
Csodálatos ez a dallam,
alig várom már, hogy halljam!

Vállat vont a jó karmester,
vezényel ő, hogyha ez kell.
A pálcáját elővette:
kezdődjék hát el az este!

Eljátszottak minden hangot,
elárasztva a színpadot.
De hiába vártak tapsot,
a közönség eloldalgott.

Nem lett siker ez az este,
más tollával ékeskedve.
Ödön el volt keseredve,
nagyravágyás lett a veszte.

Fizetett, hogy híres legyen,
most meg aztán nincs mit egyen.
Jól elhúzták a nótáját,
szedhette a sátorfáját.

Családjához hazavonult,
bánatában csápja konyult.
Meglátták őt a rokonok:
- Ödön, ne légy már ily konok!

Húzzál nótát inkább nekünk,
attól lesz csak jó a kedvünk.
Sokkal jobb lesz neked velünk,
vidáman fog telni telünk!

Felesége minden este
vigasztalta kedveskedve.
Vissza is tért életkedve,
s együtt járnak hangversenyre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése