A béka ebédje

Varga Irén: A béka ebédje

© Császár Mihály illusztrációja

Tavirózsa árnyékában

békacsalád élt egy várban.

A legifjabb legényke

legyet akart ebédre.

Békavári Bence ezért

egy levélen lógva henyélt.

Üldögélt a nap alatt,

hátha lesz egy jó falat.

El is telt így egy-két óra,

nézve fel egy pillangóra,

elmélkedve, búslakodva,

messze hangzott korgó gyomra.

Hallva ezt a béka mama,

éhes fiát szólongatta.

Hogy megtöltse a korgó gyomrot,

hazahívta a porontyot.

– Mi az ebéd, mondd csak, Anyu?

– Nagyon finom szúnyog ragu.

Elhúzta a száját Bence,

mert a ragut nem szerette.

Tanakodott magában,

mi lehet a kamrában:

Van-e vajon lárvalekvár,

vagy egy kicsi petemustár?

– Ugyan-ugyan, mondd csak, Anyu,

tényleg nincsen más, csak ragu?

– Ne húzd, fiam, az orrodat,

éhes béka nem válogat!

S fiát ezzel leteremtve

a tányérját telemerte.

Ült ott Bence, nézte, nézte,

anyja kedvenc csemetéje,

és titokban azt remélte,

előkerül csemegéje.

De nem volt ott más, csak ragu,

és szigorúan nézett Anyu.

Így hiába nem szerette,

visszaadni mégse merte.

A kanalát beletette,

S nagy duzzogva mind megette.

Végül így szólt: – Figyelj, Anyu,

nem is olyan rossz a ragu!