Dinó névadó

Varga Irén: Dinó névadó

© Császár Mihály illusztrációja

Történt egyszer réges-régen,

még ősmadár szállt az égen,

s a fű is más volt még a réten,

dinó tojás kelt ki éppen.

Előbújt a dinó kislány,

anyja Klára, apja István.

Végignéztek a névlistán,

Gondban voltak, látszott tisztán.

Hogy nevezzék? Ment a vita.

Apja így szólt: - Legyen Rita.

- Ugyan, kérlek, hagyd el, István,

Rita nincs is fenn a listán!

- Megint ez a fránya lista!

Rita nem jó? Legyen Kinga.

- Megmondtam, hogy legyen Nóra.

- Mint az anyád? Szót se róla!

- Akkor mit szólsz ahhoz: Sára?

- Hát az biztos ki van zárva!

- Ne légy ilyen makacs, Pista!

Hadd nézzem csak, hol a lista?

S így folytatva ezt a vitát,

Minden névben leltek hibát.

Morogtak és berzenkedtek,

Végül szinte berekedtek.

Megejtvén a látogatást

megjött közben a nagy család,

megnézni a dinó babát,

megtöltötték a kis lakást.

- Nem értjük e ricsaj okát.

Miért lármázzák fel a babát?

Az ok hamar kitudódott:

Hogy nevezzék az utódot?

Sok rokontól jött sok ötlet,

Okoskodtak egyre többet.

Úgy győzködte őket Böbe,

Ki is jött az epeköve.

Hiszen apró csecsemőcske!

A nyakában egy előke,

a haja meg milyen szőke!

Szép név lenne az Emőke.

Gyerekekkel nem volt dolga,

Maris tanti így ezt mondta:

- Most is lám az ágyat nyomja,

ez a gyerek legyen Olga!

Sorolták csak a sok nevet,

Kedvencekhez tettek jelet.

Klára végül sóhajt egyet:

- Mind kihalunk, mire meglesz!

István erre: - Ugyan, Klári!

Nem kell túldramatizálni!

Előbb-utóbb lesz majd neve.

Hidd el, boldog is lesz vele.

De hiába hitte István,

végigszaladva a listán

nevet kaphat majd a kislány.

Nem fog menni, látszott tisztán.

A sok dinó nézett: - Nini!,

ha nem hallja, el sem hiszi,

megszólalt az icipici:

- Az én nevem Dinó Mici.

Megjegyezte egy jó barát:

- Látják ezt a csöpp kis babát?

Elnevezte saját magát,

megoldva a család baját.

Így esett hát, kérem szépen,
midőn felhő szállt az égen,
s dinók játszottak a réten.
Régen volt már, nagyon régen...