A vakond szemüvege

Varga Irén: A vakond szemüvege

© Császár Mihály illusztrációja

Volt egyszer egy vakond tanya,

lakója volt vaksi Sanya.

Családjával élt szerényen,

gyökereken és termésen.

Sok kis öcskös, unokahúg,

az estéken mind odabújt.

Szerették a mesét mindet,

hoztak is egy képeskönyvet.

A kis vakond mind kíváncsi,

alig győzték már kivárni,

s mind azt kezdték kiabálni:

- Mesélj nekünk, Sanya bácsi!

- Tudjátok, hogy alig látok,

mégis mindig csak szekáltok.

Átok rátok könyvbarátok,

nagyobb betűt nem találtok?!

Csodálkozott vakond mama:

- Mitől hangos ez a tanya?

- Elegem van! - mondta Sanya,

s égnek állt az összes haja.

Vakond mama csitította,

kedves szóval visszafogta.

S mert átlátta a problémát,

ő sem csinált ebből tréfát.

Gondolt egyet, s kapta magát,

elővette telefonját.

Felhívott egy rég nem látott

kedves optikus barátot.

Megindult a tere-fere,

nem volt neki sok veleje!

Végül azért lényegre tért:

- Megvizsgálnád Sanya szemét?

Rábólintott a jó barát:

- Küldd át hozzám holnap Sanyát!

Meghallgatom búját-baját,

szemüvege is lesz, saját.

Így is történt, kérem szépen,

ment minden, mint a mesében.

Felkereste az optikát,

utána meg a patikát.

Recepttel a kezében

várakozott szerényen.

Kapott is egy szemüveget,

megemelte a süveget.

El is indult haza Sanya,

- Jajj de messze van a tanya!

Hazaért a hajlékába,

délidőnek tájékába'.

Csodálkozva nézett körbe,

- Tényleg sárga ez a bögre?

Bepillantott a tükörbe,

- Jé, az orrom milyen görbe!

Előkapott egy-két könyvet,

- Nagybetű kell? Buta ötlet!

Szemüveggel tisztán látok,

színesebben a világot.

Gyertek, gyertek, kis vakondok,

Sanya bácsi mesét mond most!

Jöttek is az apróságok,

vakond mama hozott vánkost.

Leültek mind, körbe-körbe,

Sanya könyvét felütötte.

Kezdődött a jó kis móka,

későn tértek nyugovóra.