Horgász lecke

Varga Irén: Horgász lecke

© Császár Mihály illusztrációja

Hegyek között kis tavacska,

abban lakik sok halacska.

Van belőlük jó sok fajta,

szószólójuk Harcsa Marcsa.

Egyik szombat délutánon

fény szűrődött át a fákon,

s észrevette Márna Márton,

horgász van a láthatáron.

Úszott is nagy sebbel-lobbal,

riadót fújt, és jó okkal.

Volt ő már itt nagy zsákokkal,

szatyrokkal és dobozokkal.

Itt hagyta a vízben őket,

felbosszantva a süllőket,

mérges lett a ponty és csuka:

- Hisz ez egy tó, és nem kuka!

Ha egy probléma felmerült,

a haltanács összeült,

az ügy végére pont került,

és még az ég is felderült.

Az elnökük volt Magdolna,

ki egy elegáns angolna,

korát tekintve matróna,

de nem volt, ki ezt felrója.

Így is történt, összegyűltek,

szép sorokban mind leültek.

Az elnöknő így szólt: - Csendet!

Hogy tegyünk a tóban rendet?

Sok halacska mind szót kapott,

vitáztak is majd' fél napot.

Ennek Marcsa gátat szabott:

- Dolgozzunk ki javaslatot!

Márton így szólt: - Nincs ez jól így,

kell a bajra lelni gyógyírt.

Ne legyünk, ki levét issza,

én azt mondom, vágjunk vissza!

Aki ott volt, egyetértett,

hisz a pecás szabályt sértett.

Tanácstalan nézett amur,

amit érzett nem volt l'amour.

- Na de mégis mit csináljunk?

Ezentúl majd őrt kell álljunk?

Marcsa így szólt: - Várjunk, várjunk!

Nem kell semmit kitaláljunk!

Mit bedobtak, adjuk vissza,

így lesz csak a tavunk tiszta.

Ne kapjuk ma be a csalit,

leckéztessük meg a palit!

Amit bedobott a tóba,

Akasszuk fel a horogra.

Fogja azt ki a kukaccal,

bámulhat majd buta arccal!

Mogorván nézett a busa,

csábította kukac húsa.

Sóhajtott a dévérkeszeg:

- Én már így is alig eszek!

Az elnök kért végül csendet,

csitítva a kedélyeket.

- Bár nem ért mindenki egyet,

vessük azért be, mint fegyvert.

Az ülést most feloszlatom,

Dolgozzunk a feladaton!

Meg is indult a nagy halraj,

összetartott minden halfaj.

Horogra akadt sok szemét,

bántotta a horgász szemét.

Ezután ha volt is kapás,

nem volt más, mint újabb csapás.

Nem fogott mást, csupán lomot,

mindent, mi már ütött-kopott:

lyukas bakancs, traktor gumi,

rongyos ruhák, törött cumi.

Ezzel töltve el az estét,

fáradtan vonszolta testét.

Meg is tanulta a leckét:

Ne szennyezze környezetét.

Többé nem lesz ilyen csacska,

boldog volt a sok halacska.

Ünnepnap lett ez a tónál,

többet ért ez minden szónál.