2019. június 7.

Apák napja

Varga Irén: Apák napja


Sütött a nap aranysárgán, 
felragyogott egy szivárvány, 
s angyalok játszottak hárfán. 
Ekkor született egy bárány.

- Milyen furcsa kicsi bari! 
- szólt az anyja, Annamari. 
- Nézd, a gyapja csupa virág, 
Nem csak göndör fehér csigák!

- Csodálatos kicsi bárány! 
- válaszolta apja, Kálmán.
- A neve is legyen Virág, 
hadd csodálja őt a világ! 

Cseperedett a kislányka, 
a nyáj legszebb báránykája, 
apukának szeme fénye, 
tudásra is volt igénye. 

Júniusnak a derekán
lehetett fél éves talán, 
mikor komoly kérdést tett fel, 
oly kíváncsi tekintettel:

- Mondd csak, apu, te hogy lettél? 
Rögtön apának születtél? 
És mi is az apák napja?
Holnap lesz a vasárnapja. 

- Milyen okos vagy már kincsem! 
Érdekel már szinte minden. 
Elmondom a történetem, 
hallgasd végig türelmesen. 

Bólintott a csöppnyi lányka, 
tátva maradt apró szája, 
olyan izgatottan várta,
mit mesél majd apukája. 

- Én is kicsi voltam egykor, 
úgy hívják ezt, hogy gyerekkor. 
Később, mikor nagyobb voltam, 
legelőkön barangoltam. 

Így találtam anyukádra, 
s tettem szert egy új családra.
Elhangzott az ásó-kapa, 
de még így sem voltam apa. 

Ehhez kellett egy kis bari, 
s lám, a hatás azonnali.
Tudod ki az a kis bárány? 
Te vagy bizony, kisleánykám! 

Veled lett az élet kerek, 
azonnal megszerettelek!
Segítettem, tereltelek, 
mindig jóra neveltelek. 

Sok-sok móka és kacagás, 
simogatás, cirógatás,
néha egy-egy cseppnyi szigor, 
máskor meg egy jó nagy vigyor. 

Ilyen hát apának lenni,
nem hasonlít ehhez semmi. 
Nem tudok mást hozzátenni, 
történetem most csak ennyi.

A kis bari ámuldozott, 
s amint másnap hajnalodott, 
ajándékot szépet hozott
apjának, kit bálványozott.