Varga Irén: Az én karácsonyom
Hideg van kint, havas a táj.
Ablakomban egy kismadár
reggelente rég visszajár:
Hol marad a friss alma már?
Kicsit fekszem még az ágyon,
pár percet aludni vágyom,
hátha jön egy színes álom,
de a helyem nem találom.
Apró gömb lóg a faágon.
Mi is van ma? Hát karácsony!
Legszebb napja ez az évnek,
kis csengettyűk megigéznek.
A színek most szinte élnek,
csillognak a csöppnyi fények.
- Csak a szemnek, nem a kéznek!
Szólok oda kisöcsémnek.
Gyönyörű fa és hatalmas,
karácsonyra épp alkalmas.
Földlabdás lett és nem talpas,
így apu sem aggodalmas.
Kopogtatnak, ki jött vajon?
Kabát landol a fogason.
Papa jött és mama vele,
telis-tele mindkét keze.
Segítünk is lepakolni,
minek vajon a sok holmi?
Maradnak egy egész hétre,
lesz idő az együttlétre.
A konyhába besétálok,
hatalmas káoszt találok.
Kérdem anyut: - Mit segítsek?
Kell-e pár kuktát kerítsek?
Anyu legyint, s így szól lazán:
- Elég lesz egy jó konyhalány.
Rögtön befog mosogatni,
esélyem sincs elszaladni.
Persze, játszhat mindkét öcsém,
üvöltenek, mint a bölény.
Rajtam meg itt lóg a kötény,
s ácsorgok a konyha kövén.
Anya dolgozik a kacsán:
- Kell egy csipet, csak egy parány.
Honnan tudja, mi az arány?
Számomra ez most még talány.
Végre elkészül az ebéd.
Egyél csak, ha fér még beléd!
Bejgli is kerül majd eléd,
s közben hallgathatunk zenét.
Fénykép készül, boldog család,
De ez a kép kissé csalárd.
Most vitázott a két tesó,
kinél legyen majd a lego.
Előtte meg apu zsémbelt,
hogy a menü már elcsépelt.
Anyu persze úgy riposztolt,
mástól sem lenne kisportolt.
Később sálat, sapkát húztunk,
hógolyóból sokat gyúrtunk.
Előkerült a kis szán is.
Csússz le te is! Kolosszális!
Vidáman telt el a napunk,
nem számított, hogy mit kapunk.
Fontosabb volt, amit adunk:
szeretünk, s szeretve vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése