2019. december 24.

Karácsony a jegtáblán

Varga Irén: Karácsony a jegtáblán

Saját készítésű marcipán figura

Déli-sarkon, fagyos télben, 
dermesztően hideg szélben,
hó és fagy van minden zugban, 
Antarktiszi júniusban. 

A hidegtől menekülve, 
egy kupacba tömörülve,
áll sok pingvin, zömök testtel, 
dacolva a természettel. 

Tolluk mintha szmoking lenne, 
elegánsak nagyon benne! 
Feladatot bíztak rájuk:
tojást hagyott náluk párjuk. 

Merre jár a tojó vajon?
Enni totyogott a havon. 
Amint eljut majd a vízhez, 
hozzájut sok finom ízhez. 

Elfogynak a rákok, krillek, 
s jóllakottan hazabilleg.
Fiókája a tojásban
továbbra is biztonságban. 

Pár nap múlva aztán kikel, 
szürke, pelyhes tollat visel.
Gyorsan nő a kis fióka, 
anyja után neve Zsóka. 

Telnek-múlnak a hónapok, 
a sok pingvin már nem vacog. 
Nyár lett, melegszik a tenger, 
hiába van most december. 

Közeledik a karácsony, 
Zsóka így szól: - Nagyon várom! 
Ajándékként arra vágyom, 
teljesüljön majd az álmom. 

Összenézett anyja, apja. 
Ők már tudták, hogy megkapja. 
Minden kicsi pingvin álma:
változzon át a jégtábla. 

Legyen rajta jó nagy csúszda, 
hogy arról a vízbe csúszva 
csobbanhasson hatalmasat, 
így ünnepelve a nyarat.

Másnap Zsóka felébredve 
körbenézett reménykedve. 
Két kis szeme felragyogott:
csodálatos csúszdát kapott! 

Boldogan mászott fel Zsóka. 
Ez lesz ám a remek móka!
A magasság meg se kottyant, 
lent a vízben nagyot csobbant. 

Anyját, apját megölelte, 
majd a csúszást ismételte. 
Időnként ha megéhezett, 
frissen fogott halat evett. 

Gyönyörűen telt a napja, 
minden egyes kis darabja. 
Boldogan bújt este ágyba, 
teljesült a szíve vágya. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése