Versmondó verseny

Varga Irén: Versmondó verseny

© Császár Mihály illusztrációja

Falu végén egy szép házban
élt egy kutyus és családja.
Ő volt Martin, kedves kis eb,
tesója csak egy volt kisebb.

Nővére is volt és bátyja,
meg egy csomó jó barátja.
Sokat játszottak ők együtt,
labdájuk kék volt és elnyűtt.

Mikor nem a labdát rágta,
rákezdett a kutyatáncra.
Amint bírta négy kis lába,
ment a kutyaiskolába.

A számtant is megszerette,
de a vers lett a kedvence.
El is ment a versenyekre,
s előadta, nem remegve:

- Azt hallottam, ez egy verseny,
így elhoztam kedvenc versem,
ez segít, hogy meg is nyerjem,
és a díjat bezsebeljem.

Felmorajlott a jó zsűri:
- A kritikát vajon tűri?
- Azt hallottam, szépen szaval,
első helyezett lett tavaly.

A közönség összesúgott:
- Milyen szuper csukát húzott!
- Nézzétek, hogy milyen laza!
Biztos nem küldik majd haza!

Martin, magát jól kihúzva,
fején bundájába túrva
kilépett hát a színpadra,
és a versét előadta.

Megpörgette a sok rímet,
vitte is vele a prímet.
Bámulták csak tátott szájjal,
ahogy beszélt, csupa bájjal.

Mikor aztán végére ért,
cseppnyit meghajtotta fejét.
Bizonyíték sikerére:
vastapsot is kapott érte.



Ez a vers Martin számára készült versmondó versenyre.