Születésnap

Varga Irén: Születésnap

Volt egyszer egy anyamedve,

vajon mitől volt jó kedve?

Alig múlt egy éves bocsa,

mikor megtörtént a csoda.

Kezdjük inkább az elején,

Balra fent, a lap tetején.

Mikor megszületett Lili,

apró volt még, egész kicsi.

Nagy sokára érkezett ő,

szülők várták, mindjárt kettő.

Aztán ahogy telt az idő,

nézték, ahogy mindent kinő.

Először csak kúszott, mászott,

amit elért, mind lerántott.

Azután megtanult járni,

nem kellett sokáig várni.

Közben fejlődött és játszott,

felfedezve a világot.

Mindent elért apró mancsa,

nem volt ami távol tartsa.

Szerette őt minden rokon,

senki nem is vette zokon,

ha nem volt kedve köszönni,

s inkább próbált tőlük szökni,

vagy anyához, vagy apához,

vagy csak kedvenc játékához.

Nem akart ő puszit adni,

tessék csak őt békén hagyni.

Aztán jött egy téli reggel,

hangosan csörgött a vekker.

Ma van anyu szülinapja,

ajándékát hogyan kapja?

Figyelj, mert most jön a csoda!

Karjába ugrik kis bocsa,

átöleli anya nyakát,

odadugja csöpp kis arcát,

csücsöríti apró száját,

s megpuszilja anyukáját.

Anya ahogy Lilire néz,

könnyek lepik el a szemét.

Aztán csak áll meghatódva,

kis bocsát karjában óvva.

Volt már jó pár szülinapja,

ajándékok hadát kapta.

Átfut fején sok-sok emlék,

de nem talál jobbat ennél.

Egyik sem érhet fel ezzel:

a gyermeki szeretettel.