A rendetlen kiscica

A rendetlen kiscica

© Császár Mihály illusztrációja

Volt egyszer egy cirmos cica,

anyukája kicsi fia.

Neve Ádám, szeme barna

a bundája tarkabarka.

Télen a sok könyvét bújta,

kompjúterét gyakran nyúzta.

Néha sapkát, sálat húzva,

kimozdult a havat túrva.

Aztán jött a tavasz újra,

várt már rá egy bringatúra,

készülődött hát az útra,

szekrényéből ruhát túrva.

A sok holmi szana-széjjel,

rendetlenség nappal, éjjel.

Édesanyja ezt meglátva

kicsi fiát így dorgálta:

- Ejnye fiam, ez nem való!

Legyél szépen szófogadó!

Rakjál rendet egy-kettőre,

ne várj nagyobb hangerőre!

Mivel Ádám rendes cica,

Anyukával nem volt vita.

A szobáját rendbe tette,

közben le is szállt az este.

Várt már rá az ágyikója,

s kék-zöld kockás takarója.

Megmosdatta anyu Ádit,

s a kis gömböc aludt máris.

Álmában sok szépet látott,

ugrándozott, fára mászott.

Testvérkéivel is játszott,

felfedezték a világot.



Ez a vers Ádám számára készült versmondó versenyre.