A rendetlen kiscica

A rendetlen kiscica

© Császár Mihály illusztrációja

Volt egyszer egy cirmos cica,

anyukája kicsi fia.

Neve Ádám, szeme barna

a bundája tarkabarka.

Télen a sok könyvét bújta,

kompjúterét gyakran nyúzta.

Néha sapkát, sálat húzva,

kimozdult a havat túrva.

Aztán jött a tavasz újra,

várt már rá egy bringatúra,

készülődött hát az útra,

szekrényéből ruhát túrva.

A sok holmi szana-széjjel,

rendetlenség nappal, éjjel.

Édesanyja ezt meglátva

kicsi fiát így dorgálta:

- Ejnye fiam, ez nem való!

Legyél szépen szófogadó!

Rakjál rendet egy-kettőre,

ne várj nagyobb hangerőre!

Mivel Ádám rendes cica,

Anyukával nem volt vita.

A szobáját rendbe tette,

közben le is szállt az este.

Várt már rá az ágyikója,

s kék-zöld kockás takarója.

Megmosdatta anyu Ádit,

s a kis gömböc aludt máris.

Álmában sok szépet látott,

ugrándozott, fára mászott.

Testvérkéivel is játszott,

felfedezték a világot.



Ez a vers Ádám számára készült versmondó versenyre.

Macskabál

Varga Irén: Macskabál

© Császár Mihály illusztrációja

Bált rendeztek csacska macskák,

kisebbek és nagyobbacskák.

Volt közöttük fehér, cirmos,

tarka, foltos, tigris csíkos.

Poharakban tej fehérlett,

macska legény pulthoz lépett.

Csapos, kitől tejét kérte,

macska fröccsöt tett eléje.

Körbe nézett Kandúr Bandi:

- Nicsak, ott egy szép lány, Andi!

Hajában egy rakás masni,

összejöhetne egy randi.

Sündörögve odalépett,

fogalmazva a beszédet,

mellyel Andit táncba csalja,

hogy szavait szinte falja.

- Csinos ez a bunda, Andi,

merre lehet ilyet kapni?

Szeretném, ha hozzám szólnál,

még inkább, ha dorombolnál.

Szavaitól elpirulva

Andi már csak halkan súgta:

- Ugyan már, ez régi vacak!

Jó, hogy jöttél, rég láttalak!

- Csinos vagy, ezt lásd be, kérlek,

megnéznek mind a legények.

Meddig vagy a városban?

Mozizhatnánk párosban.

Irult-pirult megint Andi,

ritkán szokott bókot kapni.

Gondolkodott a cica lány:

Elmehetne? Igen, talán...

Látta ezt az anyja, s tanti,

nem volt ínyükre e parti.

Anyja odaintve Andit

jó tanácsot akart adni:

- Ha össze is jön ez a randi,

nehéz eset ám a Bandi!

Nem szeret mást, csak mulatni.

Hogy fogsz jó férjet faragni?

- Ugyan, Anyu, ne légy bohó,

Nem vagyok én olyan mohó!

Férjet fogni nem szeretnék,

De hosszúak ám itt az esték!

Ezzel Andi visszasétált,

oda, hol rá Bandi még várt,

s eleresztve egy-két tréfát,

itták fröccsük maradékát.

Bandi kérdi: - Mondd, csak cica,

Eljössz akkor a moziba?

- Megyek, Bandi, de csak akkor,

Ha nem lesz majd semmi horror.

- Rendben, Andi, nem kell félni,

Komédiát fogunk nézni.

Jó lesz nagyon, hidd el nékem,

nevetni fogsz, megígérem!

Bólintott egy nagyot Andi:

- Rendben, Bandi, legyen randi!

Beszéljünk a részletekről,

Hogy lesz tovább? Az majd eldől.

Így kezdődött ez a románc,

tartós lett, mint bögrén zománc.

Ropták tovább az est során,

nem ment haza senki korán.

Minden héten találkoztak,

összejártak, mulatoztak,

egeret csak ritkán fogtak.

Nem aggódtak, mi lesz holnap.

Egy év múlva lett esküvő,

megnyugodott mindkét szülő.

Lagzijukon voltak sokan,

aztán éltek nagy boldogan.