A hétpöttyös balettcipő

Varga Irén: A hétpöttyös balettcipő 

Élt egy pettyes kis katica, 

úgy nevezték el, hogy Lina.

Az ő álma nagy volt biza:

lesz belőle balerina.

Volt, aki nem helyeselte, 

s a tervére ezt felelte:

- Táncosnőnek nem vagy való, 

Hét pöttyöd is elég fakó. 

Lina kedvét ez nem szegte, 

ő csak így szólt feleselve:

- Hat lábamban nincsen hiba, 

nem is vagyok buta liba.

Minden lépést, megtanulok, 

balettcipőt, tütüt húzok.

Lépek, ugrok, forgok lassan, 

gyakorolok szorgalmasan. 

És csak pörgött körbe-körbe,

szédüléssel nem törődve.

Anyja nézte eltűnődve:

- Vajon kitől örökölte?

Apja figyel, büszkén, csendben:

- Szerintem ez így van rendben. 

A családunk elég népes,

érdekes dolgokra képes.

Ha szereti, hadd táncoljon,

lépegessen, ugrándozzon. 

Elmerengve bólint anyja:

ha élvezi, hát ő hagyja.

Lina pedig vígan lejtett, 

néha egy-egy hibát ejtett. 

Akarata így sem csorbult, 

újra jobbra-balra fordult.

Tudta, ha sokat csinálja, 

szorgalma majd meghálálja. 

Jöhet plié és relevé,

főszerep lehet az övé.

Telt és múlt közben az idő, 

nagyobb lett a balettcipő, 

tütüt is kinőtt vagy hármat, 

szerepet is kapott párat. 

A közönség úgy imádta, 

a szólóját alig várta. 

Sok koreográfus hívta, 

a főszerepet rá írta.

Lina így tett szert hírnévre, 

betáblázták egész évre. 

De ő ezt cseppet sem bánta, 

hisz valóra vált az álma. 

Mért mondtam én most el mindezt? 

Álmod őrizd, mint egy kincset! 

Dolgozz mindig céltudattal, 

szállj szembe a sok kudarccal. 

Ha ezt teszed, lehetsz bármi, 

s álmod szárnyán tudsz majd szállni.