Földi valóság

Varga Irén: Földi valóság

© Császár Mihály illusztrációja

Volt egyszer egy szép nagy zöld rét,

járatok szabdalták földjét.

Azokban élt két giliszta:

Földi Eszter, s húga Kriszta.

Napközben a földet bújták,

közben kedvenc daluk fújták.

Este viszont már nem túrtak,

ha tehették, kimozdultak.

Színház, mozi volt a program,

azt is tudták, koncert hol van.

Lehetett épp horror, dráma,

egy jegy sem volt soha drága.

Eljutottak minden show-ra,
közönségtalálkozóra.

Bulvár sajtót olvasgattak,
sok-sok pletykát meghallgattak.

Eszter tisztában volt azzal,
hogy hiába is magasztal
bárkit égig a sok hírlap,
hazugságot bőven írnak.

Kriszta viszont elhitt bármit,
amit tévé, újság állít.
Botrány legyen, szenzáció,
nem számított a ráció.

Munka után egyik este,
amíg pihent gyűrűs teste,
Kriszta hangját halkra fogta,
s nővérének súgva mondta :

- Titok még, de azt hallottam,
híresség van a városban.
Terjed az a mendemonda,

hogy itt van az anakonda,

színésznő és primadonna,

kinek neve Anna Konda.
- Ne higgy már el mindent, Kriszta!

Nem kígyó ő, csak giliszta!

- De hát ezt az újság írta!
- Ugyan, annak fele firka!
Ez biztos a művészneve,

így aztán felvághat vele.

- Kriszta, ne légy ünneprontó!

Hiszen ez a hír észbontó!
Nézzük meg az előadást, 
aztán pedig a ráadást.

Jegyet vettek már estére,
hadd kaphassa lencsevégre
Kriszta, amint a híresség
bearanyozza az estét.

Elértek a színház elé,
igyekeztek is befelé.
Elfoglalták helyük gyorsan,
s lesték hogy a díva hol van.

Fellebbent a függöny sarka:
Vajon ki lép a színpadra?
Nyitva maradt csöpp kis szájuk,
nagyot koppant földön álluk.

Ott volt kígyó bőrbe bújva
(vállát húzta is a súlya),
ki minap még a földet túrva
velük együtt a dalt fújta.

Belekezdett énekébe,
látszott, most van elemébe,
csillogott a szeme kékje,
sugárzott az egész lénye.

Midőn dala végére ért,
megpillantva két testvérét,
könnyek lepték el a szemét,
s elmesélte történetét.

Bizony, egy nap jött egy eke,
hogy a földet szántsák vele.
Utoljára akkor látták,
haza már hiába várták.

Teltek-múltak így a hetek,
Anna hova kerülhetett?
Az eke őt átsodorta
a giliszta fővárosba.

Tehetségét felfedezték,
kamatoztatni is kezdték.
Énekhangját úgy képezték,
hogy a célnak megfeleljék.

Karrierje így indult el,
De egyetlen nap se múlt el,
anélkül, hogy haza vágyna
otthonának nyugalmába.

Véget ért az előadás,
rendhagyó volt a ráadás:
örömkönnyek, hálaadás,
s lekerült a kígyó palást.

Kriszta végül megjegyezte:
- Bármily csodás ez az este,
hiszékeny vagyok, Eszterem,
Igazad volt, elismerem!

- Sose bánkódj ezen, Kriszta,
nővérünket kaptuk vissza.
Örüljünk, hogy így alakult,
kígyóbőrben hogy ő lapult.

Három nővér együtt újra,
hívták őket interjúkra.
De már tudják, ez nem tréfa,
fontosabb a magánszféra.