2018. október 26.

Macskabál

Varga Irén: Macskabál

© Császár Mihály illusztrációja

Bált rendeztek csacska macskák,
kisebbek és nagyobbacskák.
Volt közöttük fehér, cirmos,
tarka, foltos, tigris csíkos.

Poharakban tej fehérlett,
macska legény pulthoz lépett.
Csapos, kitől tejét kérte,
macska fröccsöt tett eléje.

Körbe nézett Kandúr Bandi:
- Nicsak, ott egy szép lány, Andi!
Hajában egy rakás masni,
összejöhetne egy randi.

Sündörögve odalépett,
fogalmazva a beszédet,
mellyel Andit táncba csalja,
hogy szavait szinte falja.

- Csinos ez a bunda, Andi,
merre lehet ilyet kapni?
Szeretném, ha hozzám szólnál,
még inkább, ha dorombolnál.

Szavaitól elpirulva
Andi már csak halkan súgta:
- Ugyan már, ez régi vacak!
Jó, hogy jöttél, rég láttalak!

- Csinos vagy, ezt lásd be, kérlek,
megnéznek mind a legények.
Meddig vagy a városban?
Mozizhatnánk párosban.

Irult-pirult megint Andi,
ritkán szokott bókot kapni.
Gondolkodott a cica lány:
Elmehetne? Igen, talán...

Látta ezt az anyja, s tanti,
nem volt ínyükre e parti.
Anyja odaintve Andit
jó tanácsot akart adni:

- Ha össze is jön ez a randi,
nehéz eset ám a Bandi!
Nem szeret mást, csak mulatni.
Hogy fogsz jó férjet faragni?

- Ugyan, Anyu, ne légy bohó,
Nem vagyok én olyan mohó!
Férjet fogni nem szeretnék,
De hosszúak ám itt az esték!

Ezzel Andi visszasétált,
oda, hol rá Bandi még várt,
s eleresztve egy-két tréfát,
itták fröccsük maradékát.

Bandi kérdi: - Mondd, csak cica,
Eljössz akkor a moziba?
- Megyek, Bandi, de csak akkor,
Ha nem lesz majd semmi horror.

- Rendben, Andi, nem kell félni,
Komédiát fogunk nézni.
Jó lesz nagyon, hidd el nékem,
nevetni fogsz, megígérem!

Bólintott egy nagyot Andi:
- Rendben, Bandi, legyen randi!
Beszéljünk a részletekről,
Hogy lesz tovább? Az majd eldől.

Így kezdődött ez a románc,
tartós lett, mint bögrén zománc.
Ropták tovább az est során,
nem ment haza senki korán.

Minden héten találkoztak,
összejártak, mulatoztak,
egeret csak ritkán fogtak.
Nem aggódtak, mi lesz holnap.

Egy év múlva lett esküvő,
megnyugodott mindkét szülő.
Lagzijukon voltak sokan,
aztán éltek nagy boldogan.

2018. október 8.

Róka-móka

Varga Irén: Róka-móka

© Császár Mihály illusztrációja

Született egy róka lányka,
úgy hívták hogy Emese.
Olyan ravasz volt a drága,
nem állt jól a szeme se.

Ahogy szépen növekedett,
rosszaságra törekedett,
mindenkivel kötekedett,
huncut tervet szövögetett.

Anyukája a fejét fogta,
lánya folyton bosszantotta.
Rosszalkodott, ahogy szokta,
játékait elrontotta.

Tanárait felhergelte,
helyben ülést nem szerette.
Nem hallgatott józan szóra,
így kiáltott a kis róka:

- Az lenne a jó kis móka,
ha kiszaladnánk mind a hóba.
Hancúroznánk, hemperegnénk,
uzsonnánkat mind megennénk!

Ki is szaladt mindjárt rögtön,
s megbotlott egy nagy farönkön.
Megütötte kicsi lábát,
elszaggatta kabátkáját.

Ázott-fázott, könnye hullott,
Kabátján a szél behúzott.
Bánatosan haza kullog,
Anyja morcos, mint egy buldog.

Meglátván a csemetéjét,
jól leszidta Emeséjét,
ki behúzta a fülét, farkát,
úgy hallgatta anyukáját.

Meg is fázott már másnapra,
anyukája betakarta,
melengette, babusgatta,
kicsi lányát ápolgatta.

Meggyógyult a róka lányka,
rosszaságát szánta-bánta,
s nem volt neki egyéb vágya:
szeresse az anyukája!