Varga Irén: Éttermi etikett
Nem is olyan nagyon régen,
talán éppen a múlt héten,
étterem nyílt kinn a réten,
mégsincs rajta a térképen.
A főnök egy gazdag cincér,
s Tibor lett az új főpincér.
Látogasd meg mindenképpen,
azt ígéri, nem halsz éhen.
Van-e asztal, hol és mikor
mutatja egy nagy monitor.
Komoly cincér ez a Tibor,
arcán ráncot vet a szigor.
A rend szinte már katonás,
nem eltűrt a kavarodás.
Ez nem könnyű foglalkozás,
vele jár a sok futkosás.
Ha betéved egy revizor,
csak akkor lesz kissé vidor,
s feltűnik egy kaján vigyor
az ő ajkán mindannyiszor.
Oktatja a személyzetet:
- Mindig ott legyen a szemed,
sose feledd szerepedet:
szolgáld ki a vendégeket.
Jelezheti egy csettintés,
vagy egy bátortalan intés,
hogy még enne, vagy már fizet,
vagy hogy inna egy kis vizet.
Ha sértést kapsz, azt lenyeled,
éles nyelved megfékezed.
Ha elejtesz egy-két tányért,
felelsz az okozott kárért.
Figyelj oda, legyél kedves,
akkor is, ha kínkeserves.
Intelmeit ezzel zárta,
az ajtót szélesre tárva.
Özönlött a vendégsereg,
Sok-sok felnőtt, s néhány gyerek.
Étlap került a kezekbe:
Mi kéne a hasüregbe?
Íncsiklandó minden fogás,
valóságos műalkotás.
Megéri a várakozás,
mert az íze mindnek csodás.
Na de nem is ez a lényeg!
Megint túl sokat mesélek.
Volt egy asztal, nagy családdal,
sokan nézték rosszallással.
Nem azért, mert sok a gyerek,
nem voltak oly érzékenyek.
Viszont ez már több a soknál,
ettől te is hátast dobnál.
A gyerekek ordibáltak,
asztalok közt rohangáltak.
Pincéreket megtréfáltak,
ha sikerült, hahotáztak.
A szüleik nem figyeltek,
épp egymással veszekedtek.
Csapkodta az asztalt anyjuk,
rágyújtott végül az apjuk.
Felhangzott a tiltakozás:
- Itt tilos a szivarozás!
A dohányos rá se rántott,
még egy szálért kotorászott.
Tibor csendben odasuhan:
- Meg kell kérnem, kedves uram,
szíveskedjen eloltani,
kint lehet csak rágyújtani.
A válaszra vár mindenki:
- Nekem nem parancsol senki!
Azt csinálok, amit tetszik,
jobban teszik, ha megjegyzik!
- Ezt a nézetét nem osztom.
Lehet, hogy ez így megy otthon,
viszont ha ön vendég nálunk,
illő viselkedést várunk.
Folytatta is Tibor rögtön,
mert ezt diktálta az ösztön:
- Én vigyáznom itt a rendet,
betartjuk az etikettet.
Szóval kérem, hozzon döntést:
Folytathatja a dühöngést,
de akkor azt tegye máshol,
lehetőleg innen távol.
Hogyha pedig maradnának,
megfelelve sok szabálynak,
fékezze a gyermekeit,
kímélve más idegeit.
Megsértődött ám a vendég!
Sátorfájuk máris szedték.
Kérték még a panaszkönyvet,
Tibor előhozta rögvest.
Végre aztán mind elmentek,
és taps törte meg a csendet.
Éljeneztek a vendégek,
Tibornak szólt a dicséret.