Éttermi etikett

Varga Irén: Éttermi etikett

Nem is olyan nagyon régen,

talán éppen a múlt héten,

étterem nyílt kinn a réten,

mégsincs rajta a térképen.

A főnök egy gazdag cincér,

s Tibor lett az új főpincér.

Látogasd meg mindenképpen,

azt ígéri, nem halsz éhen.

Van-e asztal, hol és mikor

mutatja egy nagy monitor.

Komoly cincér ez a Tibor,

arcán ráncot vet a szigor.

A rend szinte már katonás,

nem eltűrt a kavarodás.

Ez nem könnyű foglalkozás,

vele jár a sok futkosás.

Ha betéved egy revizor,

csak akkor lesz kissé vidor,

s feltűnik egy kaján vigyor

az ő ajkán mindannyiszor.

Oktatja a személyzetet:

- Mindig ott legyen a szemed,

sose feledd szerepedet:

szolgáld ki a vendégeket.

Jelezheti egy csettintés,

vagy egy bátortalan intés,

hogy még enne, vagy már fizet,

vagy hogy inna egy kis vizet.

Ha sértést kapsz, azt lenyeled,

éles nyelved megfékezed.

Ha elejtesz egy-két tányért,

felelsz az okozott kárért.

Figyelj oda, legyél kedves,

akkor is, ha kínkeserves.

Intelmeit ezzel zárta,

az ajtót szélesre tárva.

Özönlött a vendégsereg,

Sok-sok felnőtt, s néhány gyerek.

Étlap került a kezekbe:

Mi kéne a hasüregbe?

Íncsiklandó minden fogás,

valóságos műalkotás.

Megéri a várakozás,

mert az íze mindnek csodás.

Na de nem is ez a lényeg!

Megint túl sokat mesélek.

Volt egy asztal, nagy családdal,

sokan nézték rosszallással.

Nem azért, mert sok a gyerek,

nem voltak oly érzékenyek.

Viszont ez már több a soknál,

ettől te is hátast dobnál.

A gyerekek ordibáltak,

asztalok közt rohangáltak.

Pincéreket megtréfáltak,

ha sikerült, hahotáztak.

A szüleik nem figyeltek,

épp egymással veszekedtek.

Csapkodta az asztalt anyjuk,

rágyújtott végül az apjuk.

Felhangzott a tiltakozás:

- Itt tilos a szivarozás!

A dohányos rá se rántott,

még egy szálért kotorászott.

Tibor csendben odasuhan:

- Meg kell kérnem, kedves uram,

szíveskedjen eloltani,

kint lehet csak rágyújtani.

A válaszra vár mindenki:

- Nekem nem parancsol senki!

Azt csinálok, amit tetszik,

jobban teszik, ha megjegyzik!

- Ezt a nézetét nem osztom.

Lehet, hogy ez így megy otthon,

viszont ha ön vendég nálunk,

illő viselkedést várunk.

Folytatta is Tibor rögtön,

mert ezt diktálta az ösztön:

- Én vigyáznom itt a rendet,

betartjuk az etikettet.

Szóval kérem, hozzon döntést:

Folytathatja a dühöngést,

de akkor azt tegye máshol,

lehetőleg innen távol.

Hogyha pedig maradnának,

megfelelve sok szabálynak,

fékezze a gyermekeit,

kímélve más idegeit.

Megsértődött ám a vendég!

Sátorfájuk máris szedték.

Kérték még a panaszkönyvet,

Tibor előhozta rögvest.

Végre aztán mind elmentek,

és taps törte meg a csendet.

Éljeneztek a vendégek,

Tibornak szólt a dicséret.