Anyák napi ajándék

Varga Irén: Anyák napi ajándék

Egy májusi szombat este

két kis kölyök anyját leste.

Egyik Kata, másik Lackó,

két tündéri mosómackó.

Arról folyt csendben a vita,

mit adjon a két bandita

ajándékba anyukának,

hiszen holnap már vasárnap.

Álmos szemét dörzsölgetve

Lackó így szólt elmerengve:

- Csoki kell, meg sok szép virág,

pirosak és talán lilák.

- Ugyan Lackó, ez banális!

Jobb, ha elfelejted máris.

Anyák napja úgy ünnepi,

ha az anyut jól meglepi.

- Mégis mire gondolsz, Kata?

Mitől lesz jó hangulata?

Kata így szólt megfontoltan:

- Keljünk korán nagy titokban!

Készítsük el reggelijét,

ebédre a spagettijét,

uzsonnához teavizét,

desszertnek meg almás pitét.

- Hát ez bizony jó sok dolog!

És a hasam máris korog!

Lackó csendben ezen dohog,

amíg Kata rá nem morog:

- Ugye nem kell elmondanom,

mit tesz minden egyes napon

anyu, hogy legyen mit enned,

és hogy legyen mit felvenned?

Lackó kicsit szégyenkezik,

s tovább nem is berzenkedik.

A két kölyök megegyezik:

a másnapot korán kezdik.

Hamar el is jött a hajnal,

felkeltek egy halk sóhajjal.

Megkenték a zsemlét vajjal,

kávé készült tejszínhabbal.

A tálcát jól megpakolva,

óvatosan araszolva,

a küszöbön botladozva,

ágy végénél téblábolva,

megállt végül a két apró

csíkos farkú mosómackó.

Anya felnyitotta szemét,

meglátta a két csemetét.

- Nahát, ez ám a reggeli!

Így ébredni örömteli!

Kávét kortyol, megízleli,

zsemlét harap, majd lenyeli.

A két lurkó azt kémleli,

vajon hogyan értékeli?

- Csodás volt, sőt mesebeli!

S két gyermekét átöleli.

Kicsinyeit dédelgetve

azt hallgatja elképedve,

mit terveztek kedveskedve.

Sosem volt így kényeztetve!

Aznap anya sokat pihent,

kedvére volt a napirend.

Két kis mackó forgott-sürgött,

míg ő habos vízben fürdött.

Amíg Lackó s Kata főzött,

a kertben is elidőzött.

Szép volt minden pillanata:

levendula friss illata,

melengető nap sugara,

madárnóta varázslata.

Sétálgatott, néha leült,

olykor el is érzékenyült.

Hisz anyának lenni áldás!

Igaz, a súly néha mázsás...

Mégis minden perc megéri,

mert a gyermek oly tündéri!

Így szállt le az este lassan,

két kis hősre várt a paplan.

Ágyba bújtak nagy fáradtan,

mégis vidám hangulatban.

Anyu osont a konyhába,

rendet tenni hamarjába'.

Sietett, de mindhiába,

tátva is maradt a szája.

Számított a zűrzavarra,

mégis tisztaság fogadta.

Ez igazán szép ajándék,

szorgos munka és jó szándék.

Hát ez a nap különleges!

S a két lurkó? Szédületes!

Minden így volt tökéletes,

nincs virág, mi épp ily becses!