A piaci légy

Varga Irén: A piaci légy

Hajnal köszönt a falura, 

szagoktól bűzlik egy kuka. 

Csend van, és ez elég fura, 

oktatást tart légy anyuka. 

Nem hallani a zümmögést, 

abbahagyták a röpködést. 

Az okoz most nagy fejtörést, 

hol folytassák a beköpést. 

A közönség lelkesedő,

figyelmük épp megfelelő. 

Közöttük van a kis Jenő, 

lárvából bújt tegnap elő. 

Koncentrál, mert anyja beszél, 

dallamosan, szinte zenél:

- A piacra látogatunk, 

ott töltjük majd el a napunk. 

Találkoztok sok új trükkel, 

s játszunk majd az életünkkel. 

Vigyázzatok az emberrel, 

lecsaphat ő könnyűszerrel. 

Csalogathat egy parfümmel, 

vagy akár jó marhasülttel. 

Ne hagyd magad, legyél résen, 

elrepülni sosem szégyen. 

A légycsapót jól kerüld el,

ne ismerkedj tenyerükkel.

Ha tanácsom megfogadod, 

megmentheted a potrohod. 

Ezzel a sok légy megindult, 

Jenő azért kicsit izgult. 

Nem biztos, hogy jól emlékszik, 

elejétől a végéig... 

- Hogy is mondta? Együnk sültet, 

még mielőtt elrepülhet? 

Mire jó az embertenyér? 

A fejembe ez már nem fér!

Nahát, máris itt a piac! 

Nagyon közel van, az igaz. 

S mire egy aprót pislantott, 

a légyraj már fel is oszlott. 

Szemével anyját kereste, 

de nem látta már semerre. 

Soha nem volt így elveszve, 

és ennyire berezelve. 

Kiáltani nem mert, persze, 

hátha felfigyel a neszre

egy csúf, szőrös, nagy gonosz pók. 

Laknak vajon itt hasonlók?

A helyzete nem volt rózsás, 

nagy feladat ez, hétpróbás. 

Mindent megtesz, hogy kiállja, 

egyedül is megcsinálja. 

Rárepült egy húsra gyorsan, 

lábat mosott vörösborban. 

Megköpködte a kenyeret, 

hörpintett rá egy kis tejet. 

Amerre járt, repülgetett, 

dühöngtek mind az emberek. 

- Hihetetlen, milyen pimasz! 

s látszott arcukon a grimasz. 

- Ízletes a sajtos panír? 

Nesze neked, egy légypapír! 

A saláta neked való? 

És hogy tetszik a légycsapó? 

Így üldözték kicsi Jenőt, 

elszalasztva jó sok vevőt.

Csapkodtak és hessegettek,

egyre mérgesebbek lettek. 

De a kis légy nagy vagányan, 

mindentudás birtokában

repkedett tovább vidáman, 

a piac minden zugában. 

Mi a versem csattanója? 

Hát a kaszáspók hálója! 

Ez lett Jenő buktatója, 

Nem ez ember légycsapója. 

Tán "happy end"-re vágyódtál?

Úgy sajnálom, hogy csalódtál!
Lám csak, a vég nem mind derűs, 

nem úgy írja a nagybetűs.

Ragaszkodsz a kis csibészhez?
Mi kellhet a túléléshez?
Hogy fog vágyad teljesülni,
s a főhős megmenekülni?

Nos, ha összetart a család,
történhetnek még nagy csodák.
Szólt az anya: - Rajta legyek!
Szélsebesen repüljetek!

Megindítom a támadást,
állítsuk meg most a kaszást!

Együtt szálltak a hálóba,
eszeveszett nagy tempóba'.

A pókháló így szétszakadt,

Jenőke életben maradt.

Megmenekült az irhája,
nem lett a pók vacsorája.