Nyarga-ló

Varga Irén: Nyarga-ló

Volt egy tanya, ott élt hat ló,

mindegyikük lábán patkó.

Lakhelyük egy nagy istálló,

ajtóvasa már rozsdálló.

Az egyik ló ifjú csikó,

Milán nevű virgonc fickó.

Szűk volt neki már a karám,

unatkozott is a tanyán.

Ám egy napon kinn a réten

lemenő nap rőt tüzében,

meglátta a musztángokat,

a vágtató villámokat.

Titkon ő is erre vágyott,

míg sörényén a szél játszott:

Ne legyenek szűk határok,

csak legelők, óriások.

Elmesélte az anyjának,

búcsút hogy int a tanyának:

- Négy patkómat mind lerúgom,

Tőled, anyám, elbúcsúzom.

Átugrok a kerítésen,

vágtatok majd kinn a réten.

Az anyja csak nézett nagyot,

feledve a szénaszagot.

- Mondd csak, miért tennél ilyet?

Hisz itt zabot kapsz és vizet.

Meleg van és friss a széna,

le is csutakolnak néha.

Ismersz minden deszkát, szöget,

kiszögellést, kockakövet.

Nem véletlen mondják azért:

Járt utat a járatlanért...

- Ne hagyjam el, igen, tudom.

Túl régóta ezt tanulom.

Száguldás kell, értsd meg, kérlek!

Hidd el, nem tűnök el végleg.

Szomjazom a szabadságra,

ez most szívem legfőbb vágya.

Megpróbálok másképp élni,

új dolgoktól sosem félni.

Aztán egy nap visszatérek,

ez az, amit megígérek.

Milán szeme szinte izzott,

Anyja ezért rábólintott.

- Menj hát, fiam, hogyha ez kell,

várlak haza szeretettel.

Csatlakozz a vadlovakhoz,

szíved egyszer majd hazahoz.

Indult is már másnap Milán,

vágtája gyors volt és vidám.

Anyja látta csöppnyi fián,

önbizalomban nincs hiány.

A jövője innen fényes.

Hogy is mondják? Vadregényes!

Befogadta őt a ménes,

Nagy csapat volt, igen népes.

Bejárták a nagy vidéket,

rétet, mezőt, erdőséget.

Kalandoztak a vadonban,

mindenféle szűk kanyonban.

Megmutatta többször Milán,

bátorságból nincsen hiány.

Ahogy telt az idő gyorsan,

feljebb lépdelt a rangsorban.

Hamar megnőtt, büszke mén lett,

sötét szőre csak úgy fénylett.

Szíve mégis oly nehéz volt,

mint eső előtt az égbolt.

Az anyjához visszavágyott,

szinte fájt már, úgy hiányzott.

Úgy döntött hát, hazavágtat,

Ezzel tovább már nem várhat.

A tanyára hazaérve

meglepődve vette észre:

felépült egy új istálló,

erős falú, viharálló.

Milyen nagy és szép a karám!

Itt már lehet futni, az ám!

Vígan üdvözölte anyját,

a szeretett kedves kancát.

- Mi történt itt, mondd csak, anyám?

Sok változás van a tanyán?

Új lovakat hoztak talán,

azért nőtt így meg a karám?

- Bizony, fiam, új a gazda,

a világot beutazta.

Versenyre visz sok jó lovat,

ahová tud, ellátogat.

Milán ezen eltöprengett:

Ez az ötlet úgy megtetszett!

Most már jó sokat tekergett,

új készségekre is szert tett.

Mi lenne, ha itt maradna?

Sorsa hogy alakulhatna?

Úgy döntött, hogy megpróbálja,

tán még jónak is találja.

Persze így is történt, nyilván,

száguldhatott mint a villám.

S képzeljétek, tavaly Milán

érmet nyert az olimpián!

Tanulságul ez mit súghat?

Bátran próbáld ki az újat,

vágj neki a rögös útnak,

hiszen ezen sorsod múlhat.