A templom egere

Varga Irén: A templom egere

© Császár Mihály illusztrációja

Falu terén öreg templom,

sokak szerint már csak egy rom.
Pedig de szép volt még régen!

Szólt a harang minden délben.

Tornya tövén egérlyukban
egy-két egér fel-felbukkan.
Egér Egon a lakója,
megkopott már a zakója.

De azért még ad magára,
öltöny nélkül sosem járna.
Fontos egér volt ő egykor,
azt beszélik, hogy professzor.

Jó sokáig élt laborban,
benne is van már a korban.
Kampós botra támaszkodva 

fájós lábát csak vonszolja.

A laborban mit tapasztalt?
Körbe ültek egy nagy asztalt,
vizsgálták és elemezték,
szurkálgatták csöppnyi testét.

Kísérletek, lombik, kémcső,
petri csésze és fecskendő.
Rajta sok szert kipróbáltak,
némelyiktől csodát vártak.

Mellékhatás akad bőven:
sántít elég feltűnően,
köhög ezen túlmenően,
s orvosait szidja bőszen.

Persze azért tudni kell még,
hasznot is hajtott a bentlét.
A laborban nem csak lapult,
sok jó, hasznos dolgot tanult.

Amíg elszenvedte kínját,
kitanulta csínját-bínját
biosznak és kémiának,
gyógyszereknek, orvoslásnak.

Asszisztense, Sajtli Kálmán,
utasításokra várván
tömte csak a hasát egyre,
bajsza alatt berzenkedve:

- Olyan száraz ez az ostya!

Megint az a csuhás hozta?
Rámordult erre az öreg:
- Édes fiam, sok a szöveg! 

Folyton csak a hasad tömöd, 
nem látod már a köldököd.
Felébredt az új alanyunk, 
használnunk kell most az agyunk. 

Ezzel az ágyhoz is lépett,
s mutatott egy vicces képet
az ott fekvő kisgyereknek,
olyat, amin jót nevethet.

Kísérlete forradalmi,
emberekre fog majd hatni.
Azt vizsgálja, min kacagnak,
mitől lesznek boldogabbak.

A nevetés bizony gyógyszer,
megelőzésre is módszer.
Ha tudná szintetizálni,
nem kellene többé várni

semmiféle egyéb szerre,
meg lennének rögtön mentve.
Ezt vennék be szépen, sorba,
nagy dózisban adagolva.

A sok ember ha nem beteg,
szabadulnak az egerek.
A laborok mind eltűnnek,
a kísérletek megszűnnek.

És ez Egon legfőbb vágya,
álmainak netovábbja.
Segíts neki te is ebben,
nevess, kacagj lelkesebben!