A szárnyaszegett madár

 Varga Irén: A szárnyaszegett madár 

Erdőn-mezőn nagy a ricsaj, 

nem más az, mint madárzsivaj.

Fészket rakott veréb Márta, 

ki is kelt vagy hat tojása.

Hangos lett a fészekalja, 

ki arra jár, az mind hallja, 

hogy csivitel a sok madár, 

nem kell nekik énektanár. 

Márton bújt ki legelsőként, 

ezért ő most szakértőként

magyarázgat a tesóknak, 

mint tanár a tanulóknak:

- A repülés rém egyszerű. 

Itt van rajtunk két szárnyszerű, 

nagyra tárja, ki épeszű, 

csak azért, mert így célszerű.

Aztán verdess, ha kitártad:

erre való a két szárnyad. 

Figyelt másik öt fióka, 

úgy gondolták, jó kis móka. 

Márton pedig bemutatta, 

a tudását fitogtatva, 

a két szárnyát suhogtatta, 

s figyelték elragadtatva. 

Kicsit meg is emelkedett, 

két szárnyával úgy verdesett. 

Valahogy így történhetett, 

hogy balesetet szenvedett:

Beakadt az egyik szárnya 

egy kiálló kis faágba.

Fájdalom hasított végig 

szárnyától egész fejéig. 

Sehogy sem bírt szabadulni, 

képtelen volt megmozdulni. 

Így talált rá anyukája, 

fájt már nagyon szárnyacskája. 

Segítséggel kiszabadult, 

s az esetből sokat tanult.

Lassan gyógyult sérülése, 

ez volt Márton büntetése. 

Testvérei szárnyra keltek, 

és vidáman már repkedtek. 

Ő meg ott ült unatkozva, 

szabadságra szomjúhozva. 

Utolsó lett az elsőből, 

szerénység a hencegőből. 

Végül aztán ő is repült,

s így a vágya beteljesült.