Varga Irén: Karácsony a jegtáblán
 |
| Saját készítésű marcipán figura |
Déli-sarkon, fagyos télben,
dermesztően hideg szélben,
hó és fagy van minden zugban,
Antarktiszi júniusban.
A hidegtől menekülve,
egy kupacba tömörülve,
áll sok pingvin, zömök testtel,
dacolva a természettel.
Tolluk mintha szmoking lenne,
elegánsak nagyon benne!
Feladatot bíztak rájuk:
tojást hagyott náluk párjuk.
Merre jár a tojó vajon?
Enni totyogott a havon.
Amint eljut majd a vízhez,
hozzájut sok finom ízhez.
Elfogynak a rákok, krillek,
s jóllakottan hazabilleg.
Fiókája a tojásban
továbbra is biztonságban.
Pár nap múlva aztán kikel,
szürke, pelyhes tollat visel.
Gyorsan nő a kis fióka,
anyja után neve Zsóka.
Telnek-múlnak a hónapok,
a sok pingvin már nem vacog.
Nyár lett, melegszik a tenger,
hiába van most december.
Közeledik a karácsony,
Zsóka így szól: - Nagyon várom!
Ajándékként arra vágyom,
teljesüljön majd az álmom.
Összenézett anyja, apja.
Ők már tudták, hogy megkapja.
Minden kicsi pingvin álma:
változzon át a jégtábla.
Legyen rajta jó nagy csúszda,
hogy arról a vízbe csúszva
csobbanhasson hatalmasat,
így ünnepelve a nyarat.
Másnap Zsóka felébredve
körbenézett reménykedve.
Két kis szeme felragyogott:
csodálatos csúszdát kapott!
Boldogan mászott fel Zsóka.
Ez lesz ám a remek móka!
A magasság meg se kottyant,
lent a vízben nagyot csobbant.
Anyját, apját megölelte,
majd a csúszást ismételte.
Időnként ha megéhezett,
frissen fogott halat evett.
Gyönyörűen telt a napja,
minden egyes kis darabja.
Boldogan bújt este ágyba,
teljesült a szíve vágya.